A Rózsakert Bevásárlóközpontban mindenki – eladók, üzlettulajdonosok, vásárlók – jól ismeri, hiszen tizenkét éve nap mint nap megfordul itt. A My Day nevet viselő üzlete a bevásárlóközpont egyik gyöngyszeme, különleges ízléssel kiválogatott női ruhák birodalma, ahol mindig talál magának valamit a betérő vásárló. Surányi Katának ez az üzlet a hobbija is, itt élheti ki a szép ruhák iránti szenvedélyét. Szakmája pedig a lakberendezés: a szép tárgyak, enteriőrök ugyanolyan közel állnak a szívéhez, mint a ruhák. Éppen ezért a munkájában régóta két lábon áll, és igyekszik az idejét e két tevékenység között egyenlően elosztani.
Melyik volt előbb, a My Day vagy a lakberendezés?
A My Day. Az öltözködés, a ruhák iránti érdeklődés gyerekkoromban is megvolt már. Emlékszem, a gimnáziumban nekünk még iskolaköpenyt kellett viselnünk, de mindent megtettem azért, hogy ne kelljen felvennem, és megmutathassam az aznapi szettemet. Egészen különleges ruhatáram volt, szerettem a kiegészítőket, már akkor megvolt a saját stílusom. De a szép tárgyak is vonzottak, a szobámban szerettem magam különleges dolgokkal körülvenni. Édesanyámék rengeteget utaztak Münchenbe, ahova sokszor elvittek magukkal, édesapámmal is minden évben külföldön nyaraltunk. Ámultam és bámultam az ottani ruhakínálatot, hiszen akkor Magyarországon még nagyon kevés igazán extra, különleges ruhabolt létezett. Gondoltam egyet, és 19 éves koromban elhatároztam, hogy kimegyek Olaszországba, és hazahozok ruhákat eladásra. Kölcsönkértem 2000 német márkát a szüleimtől, és abból vettem meg az első darabokat. Itthon mindet eladtam az ismerőseimnek – akkora sikerük volt, hogy már mehettem is vissza a következő adagért. Nagyon gyorsan visszafizettem a kölcsönt a szüleimnek, és egy idő után rájöttem, jó lenne hivatalos keretet adni ennek a vállalkozásnak. Így született meg a My Day. Először a Váci utcában, a Labirintus üzletházban béreltem egy üzletet, aztán mentem tovább. Tizenkét évvel ezelőtt nyitottam meg ezt az üzletet a Rózsakertben, amikor a gyerekeim megszülettek, minden mást felszámoltam, csak a rózsakerti üzletet tartottam meg. Szerettem volna minél több időt a gyerekeimnek szentelni, hiszen akkor az volt a prioritás.
Az érettségi után nem is tanultál tovább?
De igen. Szülői nyomásra a Külkereskedelmi Főiskolára felvételiztem, ahová fel is vettek. A szüleim mindenképpen azt szerették volna, ha gazdasági pályát választok, szerintük vérbeli kereskedő vagyok. Az én szívem inkább valamelyik művészeti iskola felé húzott. És aztán így is lett. Bár a mai nap inkább vagyok kreatív igazgató, mint üzletasszony. Akkoriban unalmasnak találtam a főiskolát, engem akkor sokkal jobban érdekeltek az emberek, az utazás, a lakberendezés, a divat. Harmadévben abbahagytam a tanulmányaimat, a szüleim ennek persze nagyon nem örültek. De már akkor megálltam a saját lábamon, elköltöztem otthonról, és folytattam a ruhabizniszt.
A lakberendezői munkád mellett néha eltűnsz egy kicsit, kimész Olaszországba, hogy kiválogasd az új ruhakollekciókat a My Day számára.
Igen, és imádom ezeket az utakat. A divatot egyébként folyamatosan követem, nézem a nagy divatházak bemutatóit, bújom a magyar és a külföldi divatlapokat, keresem az újdonságokat, amelyek még nincsenek itt Magyarországon, és esetleg én be tudom hozni őket az üzletembe. Mindig olyat próbálok találni, ami más, ami különleges.
Az olasz divatra esküszöl? Vagy néha elkalandozol más országok márkái felé is?
Személy szerint nagyon szeretem a skandináv divatot is, ők a lakberendezés területén is nagyon jók. A francia divat is nagyon tetszik, a Chloé és a Celine is a kedvenc márkáim között van. Az üzletembe azonban nagyrészt olaszt darabokat hozok be, ezek állnak legközelebb az én ízlésemhez.
Amikor az üzletedbe válogatod a ruhákat, milyen típusú nőknek vásárolsz? Kik a törzsvásárlóid?
Nálunk nagyon fontos a minőség, a vásárlóink szeretik a jó minőségű, egyedi ruhákat, amik valamiben különlegesek. Legyen az a szabásvonal, az anyag, vagy a díszítőelem. Figyelek arra, hogy mindenből csak pár darabot hozzak be, így elkerülhető, hogy a viselőjük úton-útfélen összefut ugyanazzal a ruhával. A törzsvásárlóim életkora 30-tól 60 évig terjed, de van 70 éves vevőm is. A legnagyobb elismerés számomra, hogy sokan 25 éve követnek engem üzletről üzletre.
Egy üzlettel nehéz lehet megállni a helyeteket, olyan nagy a választék ruhák terén. Rengeteg külföldi márka van jelen a magyar piacon. Szerinted minek köszönhető, hogy 25 éve sikeresen tudsz működni?
A folyamatos megújulásnak. Ahogy a trendek változnak, mi is mindig tudunk valami újat mutatni, de a stílusunk nem változik. Elérhető árfekvésű a kínálatunk, de nem a fast fashion irányába húzunk. Nem akarjuk az olcsó, gyorsan változó divatot követni, a minőség mindig fontos a számunkra. A másik ütőkártyánk a vevőorientált kiszolgálás, ebben is nagyon erősek vagyunk.
Soha nem gondoltál arra, hogy te magad is tervezz ruhákat?
De igen, sőt van egy saját márkám is, ami a Flow nevet viselte. Két kollekciót csináltam, nagyon élveztem a tervezést, a kivitelezést, és a vásárlók is szerették a darabjaimat. Azért maradt abba, mert nem találtam olyan varrodát, amivel jól tudtam volna együtt dolgozni. Nem volt elég darabszámom ahhoz, hogy a varrodakérdést megoldjam, nagyon sok pénz és energia kellett volna a fejlesztéshez, ahhoz, hogy rentábilisan működjön a márka. Még nem tettem le róla teljesen, lehet, hogy újra belekezdek valamikor.
Szerinted melyek azok a tulajdonságaid, amelyek előre vittek a munkáidban?
Úgy gondolom, elég kreatív és megvalósító ember vagyok, ez a két fő tulajdonság, ami mindkét területen kapóra jön. Ha valamit nagyon akarok, kitartó tudok lenni, van bennem drive. Meggyőződésem, hogy minden problémát meg lehet oldani, csak akarni kell. Szerencsére optimista alkat vagyok, soha sem keseredek el. Ha valami nem akar sikerülni, annak ellenére hogy mindent megtettem a sikerért, nem erőltetem tovább, elfogadom, és emelt fővel lépek tovább. Hiszek a sorsszerűségben, úgy fogom fel, ha valami ennyire nem jön össze, az azt jelenti, nem az én utam volt.
